Ez a film egy igazi Sci-fi Channeles horror alkotás. 2005-ös megjelenéséhez képest egy nagyon kezdetleges és formálatlan film. A filmet amerikaiak csinálták, bár amilyen hanyagsággal készítették ezt a filmet akár lehetne német vagy japán is, mivel ez nem egy hollywoodi siker produkció. Mint már megszokhattuk egy igazi rossz (ratyi) filmtől ebben se szerepelnek jó színészek, sőt általánosan jellemezve a színészi munka pocsék. A rendező se várhatott ettől a filmtől sokat, bár megcsinálta a filmet gondolva, hogy a Jurrasic Park is nagy siker volt (kár, hogy a rendező, Mark L. Lester, nem hasonlítható Spielberghez). Mark L. Lester valószínű sokat bukhatott ezzel a filmmel, mert ez után a film után már csak ilyen típusú nagyon rossz filmeket készített (Vikingek titka, Jeti bosszúja), pedig ő rendezte a Leszámolás Kis-Tokióban –t is. A színészeket csak felsorolnám, hogy lássátok milyen nagy nevek: Cameron Daddo, Coolio, Amy Sloan, George Calil, és a legviccesebb nevű színész a világon Mikulás Kren.

Kezdetnek már a film címe is felvet néhány problémát, mivel a pterodactyl helytelen a helyes megnevezése vagy pterosaurus vagy pterodactylus, de valószínű sokba került volna kiírni azt a lemaradt két betűt. A film úgy kezdődik, hogy a török-örmény határon egy földrengés következtében egy vulkán barlangjába legurul pár tojás, hogy honnan azt nem tudni, de annyi biztos, hogy nagyon jó formalinba áztatták be, mivel a tojások kibírtak kb. 150 millió évet (A pterodactylusok a késő jurakorban éltek, ami úgy 146 millió évvel ezelőtt ért véget.). Hogy miért most keltek életre, azt nem lehet tudni, csak feltételezhetjük, hogy az ütődés hatására felkeltek a téli álmot alvó kicsi pterodactylusok vagy az anyjuk nem ült eleget a tojáson. A lényeg, hogy vannak és életre keltek. A film elején még nagyon meggyőző a kis pterodactylusok ujjbábbal készített performance-a (kár, hogy felnőnek). A kis lények képkockáról képkockára felcseperednek és véresszájú gyilkoló gép válik belőlük. Az őslények egyre nagyobb falkákban megtámadják és elfogyasztják az arra járó embereket, ezzel már a kezdetekben megvalósul a durva CGI effektekkel tarkított horror a képernyő előtt (akárhányszor láttam a filmet mindig féltem alatta). Az első hatásos effekt, amikor az egyik őslény kettéharap egy arra járó vadászt. Komoly jelenet, mert mielőtt meghalna, a vadász a gyilkos szemszögéből látjuk a történéseket, amiből megtudjuk, hogy a szárnyas lény valószínű sok gombát evett, mert szivárvány sávokban látja a világot.

Haladva a történéssel a főhőseink Dr. Lovecraft (jó névválasztás) és csapata, mely egyetemista diákokból áll útnak indul, hogy megvizsgálja azon vulkán kőzeteit melyben a hőn szeretett szörnyeink élnek. Kérik őket, hogy ne menjenek arra, de ők szembeszállnak a veszéllyel és elindulnak a veszedelembe. Miközben ők elindulnak, megismerkedhetünk egy másik szimpatikus csoporttal, akik nem mások, mint persze az amerikai hadsereg titkos osztaga terroristák elleni csapata, akik a kurdok egy kis csapatát üldözik. A kurdok nagyon rossz fiúk, mivel káromkodnak, köpködnek, fegyverrel hadonásznak, és szexuális célokra fenntartanak két szegény török lányt. Az amcsik ehhez képest vagány szóvicceket mondanak, jó fegyvereik vannak és szervezettek. Az amerikaiak elrabolják a kurdok vezérét Yolent (Ivo Cutzarida), aki amerikai katonákat is megöletett és ezért az amcsi csapat nagyon ideges rá. Egymással folyékonyan beszélnek bár kötve hiszem, hogy abból a csapatból mindenki beszélne kurdul vagy, hogy Yolen beszélne angolul, mindegy az a lényeg beszélnek magyarul. Miközben elkapják Yolent a másik csapat talál egy hatalmas adag ürüléket, majd elvesztik első tagjukat, mivel a pterodactyl rájuk támad. Ezt az esetet csak két ember látja. Sajnos az egyik nem éli túl a másiknak meg nem hisznek, mivel egy szőke bombázó, aki alapvetően buta és csak, azért jött el a kutatásra, mert az apja finanszírozta az egészet. Hozzá kell tenni, hogy ő tipikusan az a szereplő, aki feldobja a filmet, mert ha nem is alakít túl jól, de legalább jól néz ki. Miközben rájönnek, hogy a lánynak igaza van, kialakul az első szerelmi szál a filmben Dr. Lovecraft (Cameron Daddo) és Kate Heinlein (Amy Sloan) között. Kate már az elejétől kezdve vonzódott a tudóshoz, de ez a szerelem csak a végére teljesedik ki.

A történet csoportjai akkor fonódnak össze, mikor a kurdok csapata keresi Yolent a nagyvezért és a katonák helyet a kutatókat kapják el. Szerencsére nem hal meg senki,de majdnem megerőszakolják Kate-et. A helyzetet a Pterodactylusok mentik meg, akiket most két oldalról kezdenek el lőni, mivel az amerikaiak mindvégig figyelik a kutatók és kurdok közötti konfliktust. A kurdok mind meghalnak, de egy amerikai se sérül meg. Kiderül, hogy Kate apja híres katona méghozzá ennek az amerikai osztagnak a régi vezetője. Az osztag, ezért vállalja el, hogy elkísérik őket a vulkánhoz, hogy megvizsgálják, ezt a már rég kihaltnak hitt fajt. Idő közben megfogyatkozik a csapatuk, de Yolen nem hal meg, sőt folyamatosan meg akar szökni és csúnya dolgokat vág az amerikaiak fejéhez (például egy jól kinéző amerikai katonalányhoz Zelaznyhez, hogy ő inkább férfi, mint nő). Egy nyílt terepen való áthaladás közben hatalmas csapás éri a csapatot, méghozzá az hogy meghal Angie a széplány és Kate-et is elrabolják a pterodactylusok és a fészkükbe viszik. Kate szerencséjére a következő támadásnál egy másik katonát is a kicsinyeknek szánnak a pterodactylok és el tudja venni az odarepített halott katona walky talkie-át amivel kapcsolatba lép a csoportjával, akik már elindultak a megmentésére. Sajnos a csoport ismét fogyatkozik, mivel Zelazny és egy diák meghal. Rájönnek arra hőseink, hogy egyensúlyra ható szerveket kell célozni, ezért a szárnyat kell lőni. Amikor a fészekhez érnek akkor már Kate is átverekedte magát a fészken, de szerencsétlenül esett, ezért alig tud járni, de segítenek neki. Ekkor Yolen végre fegyverhez jut és majdnem elintézi Bergent a kommandós főnököt. Yolent ekkor Kate meglövi, de nem hal meg, majd mikor újra próbálkozik, akkor elviszi egy pterodactyl. A fészket egy bárányba rejtett bombával semmisítik meg. Az egyetlen életben maradt lény megöli Bergent és így a két szerelmes főhős egymásnak marad a film végére. A végén új tojásokat mutat a kamera, de azt a filmet már Mark L. Lester se rendezte meg, pedig kíváncsi vagyok milyen lenne a második része.

A film zenéje borzalmas. Igazából a 70-es 80-as évek olcsó thrillereinek a zenéit kelti újra sírjából egy kis szintis pötyögéssel fűszerezve. Valószínű, ahol forgatták a filmet a takarító kiskorában tanult zongorázni és egy sörért komponált egy hatalmas zenei művet. A film összességében nézhető hisz a Film+ is leadta, de szánalmas produkció. Olyan emberek ne nézzék meg, akik nem szeretik a rossz filmeket, mert ez a film bizony rossz.

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://ratyifilmek.blog.hu/api/trackback/id/tr692550351

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Incze93 2012.08.02. 16:29:16

Hát igen:) jó kis film volt:)

B.Ádám 2012.08.02. 16:29:25

Szerintem tök jó ez a blog!!! további sok sikert nektek!! Tök jó fejek vagytok!!
süti beállítások módosítása